|
Bevezetés
A gondozókra gyakran kettős teher hárul – aggódnak, mert egy beteg házastársra, élettársra, rokonra vagy barátra kell gondot viselni, és aggódnak, hogy meg tudnak-e felelni ennek a feladatnak, mind fizikailag, mind lelkileg. Ugyanakkor még maguknak is el kell fogadni a diagnózis vagy a visszaesés tényét.
Fontos, hogy a gondozók tudják, nincsenek egyedül, és számos szolgálat létezik, amelyek megtanítják nekik, hogyan kell a betegnek gondját viselni és azt is, hogy maguk hogyan maradhatnak erősek és egészségesek.
A kezelőorvos, a családiorvos vagy a gondozó családi orvosa olyan szervezetekkel kell kapcsolatba hozza a gondozót, amelyek lelki és gyakorlati segítséget nyújthatnak gondozóknak
 |
|
A gondozók nincsenek egyedül
Beszélgetés az orvossal
Fontos, hogy a gondozó beszélgessen el a beteg orvosával és a limfóma munkacsoporttal. A gondozónak ugyanúgy kell ismernie a non-Hodgkin limfómát, a kezeléseket és azok mellékhatásait , valamint a lehetséges végeredményt, mint magának a betegnek.
Az orvosok néha nem szívesen osztják meg az információkat a gondozókkal. Ők a beteggel állnak kapcsolatban, köti őket az orvosi titoktartás, és a beteg engedélye nélkül nem adnak ki információt idegennek. Ilyen esetben a betegnek világosan meg kell mondania az orvosnak, hogy szeretné, ha a gondozót is bevonnák az állapotáról, a kezeléséről és a prognózisról folytatott beszélgetésekbe.
Hasznos és helyes, ha a gondozó elkíséri a beteget a vizitekre. A kezelőorvosok tanácsokkal tudják ellátni a gondozókat és a betegeket azzal kapcsolatban, hogy honnan kaphatnak segítséget.
A támasz forrásai
Sok gondozó érzi magát elszigeteltnek és magányosnak. Segítség sok helyről jöhet. A kezelőorvos, a beteg háziorvosa vagy a gondozó háziorvosa ismer olyan szervezeteket , ahonnan a gondozók lelki támaszt illetve gyakorlati segítséget kaphatnak. További információkért, lásd Hol találok segítséget.
Munka és gondozás
A munkába járó gondozóknak problémát jelenthet, hogy a non-Hodgkin limfómás beteget, akinek gondját viselik, esetenként több órára magára kell, hogy hagyják. Vannak olyan csoportok, amelyek ilyen helyzetben támaszt és gyakorlati segítséget tudnak nyújtani.
Rendszerint jó ötlet, ha a gondozók idejekorán tájékoztatják munkáltatójukat a helyzetükről, ahelyett, hogy addig várnak vele, míg valami probléma nem adódik. Sok gondozót kellemesen meglepett a főnökük szimpátiája és a kollégák segítségére is sok esetben lehet számítani. Adott esetben meg lehet tudakolni, van-e lehetőség rövidebb munkaidőben, esetleg otthonról dolgozni.
Egyes non-Hodgkin limfómás betegek, körülményeiktől függően, jogosultak különféle juttatásokra. A juttatások jól jönnek a gondozónak, aki a gondozás miatt kevesebbet keres. Ez egy bonyolult és állandóan változó téma, fontos tehát a jó tanács. Bár a klinikai szaknővér , a hematológus vagy a háziorvos valószínűleg nem tud közvetlenül segíteni, tanácsot adni tudnak abban, hogy honnan lehet információt szerezni. Segítő csoportok a betegjogokkal kapcsolatban tudnak tájékoztatást adni.
A betegek meg kell értsék, hogy barátaik és ismerőseik nem mindig tudnak a közelükben lenni
 |
Távgondozás
Azok a személyek, akik non-Hodgkin limfómás betegeket gondoznak, de távol élnek tőlük, nehéz dilemma előtt állnak. Gyakran esnek kétségbe, és úgy érzik, azzal, hogy nem töltenek annyi időt a beteggel, amennyit szeretnének, csak a betegnek ártanak.
A betegek azonban megértik, hogy a barátok és rokonok, akármennyire szeretnének is, nem tudnak mindig velük lenni. Viszont nagyon örülnek, ha egy üdvözlőlappal vagy üzenettel megemlékeznek róluk.
Fontos, hogy a gondozó törődjön magával
Sok gondozó elhanyagolja magát. Ennek az az oka, hogy annyira le vannak terhelve, hogy egyszerűen elfelejtik, vagy nem jut idejük rá, hogy magukkal is törődjenek. Sok esetben lelkiismeret furdalásuk van, mintha a magukkal való törődés azt jelentené, hogy elhanyagolják a beteget.
De a fizikailag vagy lelkileg kimerült gondozó nem képes jól ellátni a beteget sem. Nagyon fontos, hogy a gondozók szakítsanak időt magukra, és adott esetben kérjenek segítséget. Az egészséges táplálkozás, elegendő testmozgás, a személyes szükségletek és kötelezettségek kielégítése, valamint a gondozás mellett egyéb foglalatosságok végzése segít az erőnlét fenntartásában. Csak így képes a gondozó a non-Hodgkin limfómás beteg legjobb gondját viselni.
|
