Lymphoma Net - Home

Támasz a non-Hodkin limfómás személyek számára

 
Mail a friend Print this page
 Kezdőlap >> Hogyan kezelik a non-Hodgkin limfómát? >>Kemoterápia
  Kezdőlap
  Mi a non-Hodgkin limfóma?
  A kórházban
  Hogyan kezelik a non-Hodgkin limfómát?
 
Az újonnan diagnosztizált non-Hodgkin limfóma kezelése
A kiújult betegség kezelése
Kemoterápia
Monoklonális antitest terápia
Sugárterápia
Várakozz és figyelj
Transzplantáció
Műtét
Kísérleti terápiák
Tüneti kezelés

  Élet a non-Hodgkin limfómával
  Hírek angol nyelven



  Szójegyzék
  Webmesterek
  A szerkesztőbizottság
  Segítség
  Elérhetőség
  Honlaptérkép
  Iratkozzon fel az angol nyelvű levelezőlistára
  Egyéb nyelvek

 
 Kemoterápia
< Előző   Következő >

    Kulcspontok


  • Sokféle kemoterápiás gyógyszer létezik a non-Hodgkin limfóma kezelésére, melyeket különféle kombinációkban alkalmaznak.
  • A kemoterápia kombinálható monoklonális antitest terápiával, sugárterápiával és kortikoszteroidokkal.
  • Egy kúra több hónapig tart, a kezelések között szünetek vannak. A beteg a kezelést általában járóbeteként kapja.
  • Nem minden beteg szenved mellékhatásoktól; ha előfordul is mellékhatás, az általában enyhe és könnyen csillapítható.

Bevezetés

A non-Hodgkin limfómás betegek többsége kezelése során előbb vagy utóbb kemoterápiára szorul. A kemoterápiás szereket citotoxikus szereknek is hívják – ez azt jelenti, hogy toxikusak a sejtek számára – és a gyorsan osztódó sejteket veszik célba. A cél a limfóma sejtek károsítása és elpusztítása az egész szervezetben.

Számos kemoterápiás gyógyszer van, és mindegyikük a rákos sejteket támadják. Kattintson a képre, ha meg akar tekinteni egy animációt, ami a kemoterápiás kezelés működését felvázolja
How chemotherapy works

 

 

A kemoterápia típusai

Sokféle kemoterápiás gyógyszer létezik. Hogy a beteg milyen kemoterápiát kap több tényező dönti el, pl: :

  • hogy a non-Hodgkin limfóma indolens-e vagy agresszív – és a betegség stádiuma,
  • hogy a limfómát újonnan diagnosztizálták-e vagy kiújult egy korábbi kezelést követő remisszió után,
  • hogy a limfóma milyen tüneteket okoz,
  • a beteg kora és egészségi állapota

A kemoterápia állhat egyetlen gyógyszerből vagy több gyógyszer kombinációjából, melyeket egyidejűleg alkalmaznak. A kezelés gyakran ciklikus, például, 1 hetes kezelés után 3 hét pihenés következik, majd megint egy hét kezelés és így továb. Egy teljes kemoterápiás kúra több hónapig tart.

A leggyakrabban használt kemoterápiás gyógyszer a chlorambucil, melyet tabletta formájában, szájon át alkalmaznak. Ezt nem szokták más kemoterápiás gyógyszerel együtt adni. Bár minden limfóma központnak vagy kórháznak megvan a saját módszere, a chlorambucilt általában két hetes ciklusban adják, amit 2 hét szünet követ, majd újabb 2 hét kezelés következik és így tovább.

A kemoterápiás kombinációkat gyakran a bennük levő szerek kezdőbetűivel jelölik. A két leggyakoribb kombináció a ‘CHOP' és a ‘CVP', amit ‘COP'.-nak is hívnak. A ‘CHOP' három kemoterápiás gyógyszer és a prednisolon kombinációja :

  • Cyclophosphamid
  • Hydroxydaunorubicin (adriamycinnek vagy doxorubicinnek is hívják)
  • Oncovin (a vincristin márkaneve)
  • Prednisolon vagy Prednison

A ‘CVP' másnéven ‘COP' csak cyclophosphamidot, vincristint (Oncovin) és prednisolont tartalmaz.

Ha a betegnek súlyos tünetei vannak, szteroidot kap, rendszerint prednisolont, ami gyors javulást eredményez. Ez rövidtávon igen hatásos, de hosszútávon nem alkalmazható. A prednisolon és a többi kortikoszteroid különbözik a sportban tiltott szerként ismert szteroidoktól.

     

Hatásmód

A kemoterápiás gyógyszerek a daganatos sejteket támadják, de eltérő módon. A non-Hodgkin limfómában alkalmazott gyógyszerek mind azon az elven működnek, hogy a rákos sejtek jóval gyorsabban osztódnak, mint a normális sejtek.

A sejtek túlnyomó többsége nyugalmi állapotban van a szervezetben, és csak akkor osztódik, ha sérült sejteket kell pótolnia. Ezzel szemben a rákos sejtek szünet nélkül osztódnak, és ezért okoznak olyan sok kárt. A kemoterápiás gyógyszerek ezt a különbséget aknázzák ki és kizárólag az osztódó tumosejteket támadják.

Néhány gyógyszer a sejtek felszínén található receptorokhoz kötődik, mások a DNS normális működését zavarják, hogy megakadályozzák a sejtosztódást. A kemoterápiát gyakran kombinációban alkalmazzák, ahol a kombináció gyógyszerei a sejtosztódás küönböző fázisait gátolják, megnövelve ezáltal a sejtpusztítás hatékonyságát.

Ez azt is megmagyarázza, hogy miért okoznak ezek a gyógyszerek mellékhatásokat. Mivel a kemoterápia ‘szisztémás' kezelés, azaz az egész szervezetre hat, a gyógyszerek azokat az egészséges sejteket is támadják, amelyek éppen osztódnak. Ilyen a bőr, az emésztőrendszer felszínét alkotó sejtek és a hajhagymák. ( Lásd Mellékhatások, alább)

     

A kemoterápia alkalmazása

Néhány kemoterápiás gyógyszer szájon át szedhető. Más gyógyszereket injekció formájában vagy katéter segítségével, amit a bőrőn keresztül egy kar vénába vezetnek, vagy egy központi csövön keresztül juttatják a vérkeringésbe (‘intravénás' alkalmazás). A központi cső többé-kevésbé állandó katéter, amelyet a mellkas felső részében egy vénába vezetnek be. A központi cső előnye, hogy nem kell minden egyes kemoterápia adásakor új tűt behelyezni. A központi csövön keresztül vért is lehet venni.

Bár a kemoterápiás gyógyszereket közvetlenül is be lehet fecskendezni a vénába, inkább ‘cseppinfúzió' formájában adják, ami azt jelenti, hogy a szert először egy folyadékkal teli zacskóba fecskendezik, majd a folyadék a gravitáció hatására lassan belecsöpög a vénába.

A kombinált kezelések többségében tablettát és intravénás gyógyszereket alkalmaznak.

A kezelés rendszerint ciklikus. Bár a ciklusok hossza kórházanként eltérő, egy ciklus általában 3 hét, majd a beteg öt napig sztreroidot kap. Egy teljes kemoterápiás kúra jellemzően több hónapig tart, de hossza számos tényezőtől függ, és egyénre szabott.

A legtöbb kemoterápiás gyógyszer alkalmazása ambulánsan történik és a beteg még aznap hazamehet. Néha rövid időre be kell feküdnie a kórházba.

A kemoterápia kiegészíthető sugárterápiával vagy monoklonális antitest terápiával.

     
Sokan félnek a kemoterápiás kezelés mellékhatásaitól, viszont fontos megemlíteni hogy nem minden beteg esetén vannak mellékhatások
Monoclonal antibody in combination with chemotherapy

Mellékhatások

Sokan rettegnek a kemoterápia mellékhatásaitól . De nem szabad elfelejteni, hogy:

  • Nem mindenkinél jelentkezik mellékhatás
  • Minden gyógyszernek más a mellékhatása
  • A mellékhatások többnyire enyhék
  • A mellékhatások többsége megelőzhető vagy elviselhetővé tehető

 

 

A mellékhatások többsége a kemoterápia egészséges sejtekre gyakorolt hatásának következménye. Mivel a kemoterápia a sejtnövekedésre és a sejtosztódásra, különösen a gyorsan osztódó sejtekre hat, a leginkább érintett területek azok, ahol az egészséges sejtek gyorsan nőnek és osztódnak. Ezek:

  • Az emésztőrendszer, azaz a száj, a nyelőcső (vagy ‘oesophagus'), a gyomor és a bél felszínét alkotó sejtek – itt a mellékhatások a száj és a torok kiszáradása, hasmenés vagy székrekedés.
  • A bőr és a haj – ez hajhullást okoz, ami fokozatos és a kemoterápia elkezdése után 2-3 héttel jelentkezik először. A kemoterápia végeztével a haj úra kinő és ugyanolyan gyorsan nő, mint a kezelés előtt. A legtöbb embernek 6 hónap alatt teljesen kinő a haja. Néha a haj puhább és göndörebb, mint volt és néha nem pontosan ugyanolyan színű, mint korábban. Nem minden kemoterápia okoz hajhullást.
  • A csontvelő , ahol a vér képződik – ez esetben a vér alakos elemeinek száma csökken a vérben, ez vérzékenységet, véraláfutásokat okoz és a beteg érzékenyebbé válik a fertőzésekre. Jelenteni kell minden rendellenes vérzést vagy fertőzésre utaló tüneteket vagy lázat, ha a beteg kemoterápián van. A kemoterápia során rendszeres vérvizsgálatot végeznek, hogy lássák, ha a vérsejtek száma túl alacsonyra süllyedt. Ilyen esetben a soronkövetkező kezelést későbbre halasztják vagy alacsonyabb dózist alkalmaznak, hogy a csontvelőnek legyen lehetősége regenerálódni.

Gyakori mellékhatás még a hányinger és a hányás. Mivel ez az alkalmazott gyógyszerektől és a betegek egyéni reakcióitól függ, nem lehet pontosan megjósolni, hogy kinél fog jelentkezni és milyen mértékben. Néhány betegnél egyáltalán nem fordul elő. E mellékhatások a kemoterápia adása után percekkel vagy órákkal jelentkeznek és több óráig vagy napig tartanak – minden ember más. Már kaphatók azok a szupportív gyógyszerek, melyekkel a hányinger szinte teljesen megelőzhető.

Az étvégytalanság és az ízérzés megváltozása nagyon gyakori kemoterápiás mellékhatás. A betegek szokatlan fáradtságot vagy letargiát tapasztalhatnak a kemoterápia során. Egyesek a szokásosnál sokkal ingerlékenyebbé válnak.

Egy másik potenciális mellékhatás annak a következménye, hogy az elpusztult sejt lebomlik a szervezetben. E folyamat során egy vegyi anyag, a húgysav termelődik. Normális esetben a húgysav feloldódik a vizeletben és kiürül a szervezetből.

Azonban a kemoterápia során a normálisnál több sejt pusztul el és több húgysav képzódik, mint amennyit a vesék fel tudnak dolgozni. Ekkor a húgysav összegyűlik a vérben és kő formájában kikristályosodik a vesékben, illetve az izületekben, ahol izületi gyulladást okoz. He nem kezelik, súlyossá válhat, sőt veseleégtelenséget is okozhat.

Néha a kemoterápia kezdetén a beteg Allopurinol-t kap tabletta vagy intravénás injekció formájában, amely megköti a húgysavat. A gyógyszer a bomlástermékeket oldott formában tartja, így könyebben és veszélytelenebbül távoznak a vizelettel. A gyógyszer mellékhatásaként allergiás reakció, rendszerint bőrkiütés jelentkezik.

A mellékhatások általában megszűnnek a kemoterápia befejeztével.

Egyes kemoterápiás gyógyszerek termékenységi problémákat okoznak. A nők havi vérzése szabálytalanná válik, vagy megszűnik, férfiakban csökken a spermaszám. Bár ez többnyire átmeneti, bizonyos kezelések meddőséget okozhatnak. Ha ennek lehetősége fennáll, a kezelőorvos beszéljen erről betegével a kezelés előtt. Választható megoldás a spermabank igénybevétele.

A kezelés hosszútávon károsíthatja a szívet, az érzékelő idegeket és nagy a valószínűsége, hogy később újabb rák alakul ki. Össze kell vetni a hosszútávú hatásokat a kezelés lehetséges előnyeivel. Az orvos beszéljen erről betegével a kezelés előtt.

     

A kemoterápia elviselése

Sok olyan dolog létezik, mellyel a kemoterápia mellékhatásai megelőzhetők vagy elviselhetővé tehetők. Ilyenek:

  • Száj- és torokszárazság: a szódabikarbona tartalmú langyos szájvíz sok esetben segít. A fogakat minden étkezés után finoman meg kell tisztítani, hogy elkerüljük a fertőzést. Ha van protézisünk, inkább ne használjuk.
  • Hányinger és hányás: nagyon hatásos, modern hányáscsillapító gyógyszerek (antiemetikumok) léteznek. Ezeket vagy infúzióban a kemoterápiás gyógyszerekkel együtt, vagy tabletta formájában adják. Az antiemetikumok hatásosabbak a hányinger megelőzésében, mint a hányás csillapításában. Legjobb, ha rendszeresen szedjük őket az orvos előírása szerint, akkor is ha nincs hányingerünk vagy nem hányunk. Az antiemetikumok számos fajtája létezik és minden beteg megtalálhatja a számára legjobban illőt. Ha az egyik nem hat, próbáljunk ki egy másikat.
  • Étvágytalanság: okozhatja hányinger, de okozthatja az is, hogy kemoterápia alatt az étel a megszokottól eltérő izű. Kedvezőbb többször kis mennyiséget fogyasztani, mint naponta háromszor nagyobb mennyiséget. Kerüljük a főzést, meleg étel helyett inkább együnk hideget, és kerüljük az erős szagú ételeket. Fontos, hogy elegendő folyadékot igyunk, akkor is, ha az ételtől undorodunk.
  • Fáradtság és letargia: lehet, hogy abba kell hagyni a munkát és kialakítani egy napi életvitelt. Sokan normálisan tudnak dolgozni.

Fontos, hogy ne feledjük, az orvos tudja, melyik kemoterápia milyen mellékhatásokat okoz, és hogyan lehet ellenük védekezni. Ezért a legtöbb betegenek nem lesz szüksége az előzőleg leírtakra.

     

 


< Előző Következő >