|
Bevezetés
Előfordul, hogy a non-Hodgkin limfómás betegek nem reagálnak a hagyományos kezelésekre, a kemoterápiára , a monoklonális antitest terápiára vagy a sugárterápiára , illetve folyton visszaesnek egy részben sikeres kezelést követő remisszió után.
Bizonyos esetben a kezelőorvos úgy érzi, megéri kipróbálni egy új non-Hodgkin limfómás kezelést és javasolja, hogy a beteg vegyen részt klinikai vizsgálatokban . ahol a legújabb terápiákat próbálják ki. További információkért, lásd Klinikai vizsgálatok.
Ezeket a kezeléseket kizárólag olyan betegeknél alkalmazzák, akik folyton visszaesnek és nem reagálnak a bevált kezelésekre. Ez azért van így, mert a kisérleti kezelések súlyosabb mellékhatásokat okoznak, mint a bevált terápiák illetve hosszútávú előnyük nem bizonyított. A hematológus szakorvosok csak nagyon ritka esetben javasolnak új, kísérleti terápiát, előbb mindig a kipróbált kezelésekhez folyamodnak.
Számos új és kísérleti terápia létezik, amelyeket a non-Hodgkin limfómára fejlesztettek ki. Ezek arra az ismeretanyagra épülnek, amelyeket orvosok és tudósok gyűjtöttek össze a non-Hodgkin limfóma molekuláris szinten kifejtett hatásáról. Ezek többsége azonban még közel sem elég biztonságos ahhoz, hogy az átlagos betegben alkalmazni lehessen.
Oltás
A non-Hodgkin limfóma oltások ugyanazon az elven működnek, mint más, pl. az influenzaoltás. A limfóma sejt felszínén található fehérjét például laboratóriumban egy veszélytelen vivő anyaghoz kapcsolják és ezt beoltják a betegbe, sokszor a GM-CSF nevű anyaggal együtt, ami erősíti az immunválaszt. Mivel a fehérje össze van kapcsolva az ‘idegen' vivőanyaggal, az immunrendszer idegen antigénnek tekinti és antitesteket termel ellene. Az antitestek azután nem csak a beoltott fehérjét támadják, hanem azokat a limfóma sejteket is, amelyeknek ez van a felszínén.
Bár a klinikai vizsgálatok még folynak, az eredmények igéretesek, az oltásra reagáló betegek több évig tartó remissziót értek el.
|
