|
Bevezetés
Az egészséges életmóddal kapcsolatban a non-Hodgkin limfómás betegeknek adható tanácsok többsége tulajdonképpen bárkinek adható. Fontos az egészséges táplálkozás, a megfelelő testmozgás és az elegendő pihenés.
A non-Hodgkin limfómás betegeket általában érdeklik az alternatív gyógymódok , és egyes betegek úgy találták, hogy ettől javult az állapotuk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egyetlen ilyen terápia hatásosságát sem bizonyították a non-Hodgkin limfóma kezelésében.
A non-Hodgkin limfómában alkalmazott kezelések közül egyesek, így a kemoterápia és a sugárterápia , gyengítik az immunrendszert, emiatt nő a fertőzésveszély. Ez a hatás nem állandó. Bölcs dolog, ha ilyenkor a betegek kerülik a tömeget, és nem érintkeznek olyan emberekkel, akik nyilvánvalóan betegek.
A betegekkel együtt élő személyeknek is tanácsos elővigyázatosnak lenni, például beoltatni magukat influenza ellen, ezáltal is csökkentve a fertőzés kockázatát a betegre nézve. Ezeket a dolgokat tanácsos megbeszélni a kezelőorvossal.
A non-Hodgkin limfómás betegeknek nincs szükségük speciális diétára. Józan, kiegyensúlyozott étrendre kell törekedni
 |
|
A táplálkozás fontossága
Az egészséges táplálkozás mindenki számára fontos, így a non-Hodgkin limfómás betegek számára is. A beteg állapota és a kezelések hatása miatt az egészséges étrend különösen előnyös a kezelések alatt, de a későbbiekben is.
A non-Hodgkin limfómás betegeknek nincs szükségük speciális diétára. Józan, kiegyensúlyozott étrendre kell törekedni. Akinek tanácsra van szüksége, felkereshet egy dietetikust. A szakorvos általában tud helyi dietetikust ajánlani. A háziorvosok is ajánlják betegeiknek a dietetikussal való találkozást. Nem szabad hóbortos vagy ki nem próbált ételekkel próbálkozni, amikor a szervezet a non-Hodgkin limfómával és a kezeléssel küzd.
Gyakori probléma non-Hodgkin limfómában az étvágytalanság, amelyet gyakran kísér hányinger vagy hányás. Ez legalább annyira a kezelések következménye, mint amennyire magáé a betegségé. Mind a kemoterápia, mind a sugárterápia okozhat étvágytalanságot, hányingerrel és hányással. Előfordul, hogy az ételnek a megszokottól eltérő íze van – vagy nincs semmi íze, vagy rossz ízű. Ezek átmeneti mellékhatások és a kezelés végeztével elmúlnak. Rendszerint a legrosszabb hatások sem tartanak tovább pár napnál.
Az étkezési szokásokon való változtatás segíthet minimalizálni ezeket a problémákat. A családtagok, a barátok, de maga a beteg is sokszor aggódik, ha úgy gondolja, nem eszik rendesen. Ne feledjük, attól, hogy valaki pár napig nem eszik, semmi komolyabb baja nem lesz, bár természetesen nem kellemes dolog.
Viszont rendkívül fontos, hogy igyunk elég folyadékot. Igyunk kis mennyiséget egyszerre, ha úgy könnyebb. A víz és a gyümölcslé jobb, mint a tea vagy a kávé, mert jobban hidratálja a testet.
Néhány non-Hodgkin limfómás beteg elveszti az étvágyát. Sok esetben ez például a kemoterápiás kezelések következménye
 |
|
A folyadékhoz hasonlóan, kis mennyiségű étel gyakori fogyasztása jobb lehet, mint ragaszkodni a napi háromszori étkezéshez. Tanács:
- Kerüljük a zsíros ételeket
- Kerüljük azokat az ételeket, amelyeknek erős szaga van
- Együnk hideget, pl. salátát vagy hagyjuk kicsit kihűlni az ételt, ha kellemetlennek érezzük az illatát.
- Ne főzzünk – ha lehet, főzzön más helyettünk, vagy ha ez nem lehetséges, készítsünk hideg ételeket, pl. salátákat, mert ez nem okoz annyira hányingert, mint a meleg étel főzése.
Kerüljük kedvenc ételeinket a kemoterápiát vagy sugárterápiát követő hányingeres/hányásos időszakban. Erre azért van szükség, mert ezek az ételek a hányáshoz asszociálódnak, és ha ránézünk, mindig hányingerünk lesz. Ez különösen igaz gyerekek esetében. A kezelések alatt a szeszesital fogyasztása is kerülendő .
Alternatív gyógymódok
Számos alternatív gyógymód létezik (néha komplementer terápiának is hívják őket).
Nagyon ésszerű, ha mielőtt elkezdenénk egy alternatív gyógyterápiát, beszélünk róla a limfómás kezelőorvossal és a természetgyógyásszal egyaránt
 |
|
A leggyakoribbak:
- Homeopátia
- Akupunktúra
- Gyógynövények
- Chiropraktika
- Meditációk
Ezek a terápiák értékesek lehetnek – például sokan profitálnak a meditációból, és fizikai illetve mentális egészségük nagyarányú javulásáról számolnak be. De nem szabad elfelejteni, hogy az alternatív gyógymódok hatása a non-Hodgkin limfóma kezelésében nem bizonyított.
Azoknak a non-Hodgkin limfómás betegeknek, akik ki akarnak próbálni egy alternatív terápiát, megfelelően képzett és elismert természetgyógyászhoz kell fordulniuk. Minden esetben tájékoztatniuk kell a természetgyógyászt, hogy non-Hodgkin limfómájuk van.
Ajánlatos az alternatív gyógymód kipróbálása előtt megbeszélni azt a kezelőorvossal. Nem szabad elfelejteni, hogy az alternatív kezelés nem akadályozhatja a fő terápiát. Egyetlen elismert természetgyógyász sem fogja arra bátorítani betegét, hogy hagyja abba, vagy változtassa meg az orvosa által előírt kezelést.
Hogyan birkózzunk meg a stresszel
Szembesülni a rákkal, így a non-Hodgkin limfómával is, sokkoló felismerés. Teljesen normális, ha a beteg és családja ezt nehezen dolgozza fel, különösen az első időkben, amikor még nem kezdődött el a kezelés.
Annak ellenére, hogy sok non-Hodgkin limfómás beteg hosszú ideig tünetmentes vagy akár meg is gyógyul , az emberek gyakran maguk alatt vannak, és úgy érzik, már nem urai a saját életüknek. Emellett a betegek idegesek is, mert nem tudják, hogy a mellékhatások miatt képesek lesznek-e normális életet élni.
Fontos, hogy a betegek és családjuk ne érezze bűnösnek magát az ilyen érzések miatt, még akkor sem, ha mérgesek a diagnózisra és felteszik az általános kérdést: “Miért éppen én?”
Következésképpen, a non-Hodgkin limfómás betegek a diagnózis után gyakran mennek keresztül stresszes időszakokon. Ha ezeket az érzéseket nem orvosolják, felgyülemlenek, és hatni kezdenek az ember életére, és súlyos szorongás vagy akár depresszió is kialakulhat.
Minden beteg másként éli meg azt a pillanatot, amikor megtudja, hogy non-Hodgkin limfómája van, és másként éli meg a kezeléseket is. Sok módja van annak, hogy a betegek feldolgozzák érzéseiket, sőt tanuljanak belőlük, és saját előnyükre fordítsák a tapasztalatokat.
A stresszt a legjobban más emberek segítségével lehet feldolgozni. A család mellett a betegek a kórházi kezelést nyújtó orvosoktól is gyakran kapnak támogatást. Két vizit között a beteg bármikor felhívhatja a kezelőorvost, vagy a szaknővért , hogy érdeklődjön a diagnózisról, a betegség lefolyásáról, a kezelésről. (További információkért lásd Kérdések az orvoshoz).
Hasznos lehet, ha egy családtag, partner vagy barát is elkísér minket a kórházba, ha kontrollra megyünk, nemcsak támasz miatt, hanem hogy megjegyezze az elmondott információkat, és emlékeztesse a beteget, hogy kérdezze meg, amit akart.
Önsegítő csoportok, mint pl. a rák segélyszervezetek, extra ismeretekkel szolgálhatnak a non-Hodgkin limfómáról, míg az önsegélyző betegszervezetek abban tudnak segíteni, hogy a beteg megfogalmazza érzéseit. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden beteg esetében más a diagnózis, a prognózis és a kezelés. (További információkért, lásd Hol találok segítséget).
Sok non-Hodgkin limfómás beteg úgy próbálja a stresszt csökkenteni, hogy a diagnózis után is a lehető legnormálisabban igyekszik élni. Bár nem mindig lehetséges dolgozni, de a munka elfoglalja a betegeket, és eltereli a figyelmüket a betegségükről. A hobbi is segíthet elterelni a betegek figyelmét arról, ami történik velük.
A relaxáció igen hasznos lehet a betegek számára, bármilyen helyzetben lehet gyakorolni, és a beteg úgy érzi tőle, hogy ura érzelmeinek. Számos technika létezik, a fizikálistól, amely az izmokra hat és „elernyeszti” a beteget, a vizuálisig, ahol a betegek a képzeletüket használják fel arra, hogy pozitív érzéseket hozzanak létre.
A beteg által legalkalmasabbnak talált technika napi szinten való alkalmazása keletkezésük pillanatában segít felismerni a stressz fizikai tüneteit, és így jelentősen csökkenti a stressz szintjét. Előnyös hatása abban is megnyilvánul, hogy csökkennek az izommerevség okozta fájások és fájdalmak , a beteg jobban alszik és kevésbé fáradékony.
Ha a beteg relaxálni akar, beszélje meg háziorvosával vagy a kezelőorvosával, akik be tudják őt utalni egy helyi munkaterápiás osztályra, ahol kidolgoznak számára egy módszert.
Szexuális élet és fertilitás
Amikor egy betegnél non-Hodgkin limfómát diagnosztizálnak, a beteg nem szükségszerűen él szexuális életet vagy van párkapcsolata, de akiknek igen, azok számára a diagnózis nagymértékben befolyásolja a szexszel kapcsolatos érzéseket. Az emberek a betegség miatt gyakran éreznek másképp önmaguk iránt, és úgy gondolják, már nem olyan vonzók partnerük számára.
A diagnózis okozta sokk és az életmódváltozások hatására megváltozhatnak a párkapcsolatok. Néha, a kemoterápia vagy a sugárterápia úgy kifárassza a betegeket, hogy gondolni sem akarnak a szexre.
Bár minden beteg másképp reagál a diagnózisra és a kezelésre, több mint valószínű, hogy minden non-Hodgkin limfómás beteg életében van egy olyan időszak, amikor kevésbé érdekli őt a szex, mint máskor. Ez feszültségeket szülhet egy párkapcsolatban, különösen akkor, ha nem jönnek rá, hogy mitől változott meg a szexuális aktivitás.
A szex olyan téma, amiről az emberek nem szívesen beszélnek, különösen nem stressz helyzetben, amikor azt gondolják ők az egyetlenek, akiknek problémái vannak. Ezért is fontos, hogy a beteg minden kérdésével és problémájával megkeresse a háziorvost vagy a kezelőorvost.
Az orvosok és a nővérek nem mindig beszélnek betegeikkel a non-Hodgkin limfóma szexre gyakorolt hatásáról, de fel vannak készítve és tudnak válaszolni, ha kérdezik őket. Még ha nem is tudják a beteg kérdését azon nyomban megválaszolni, behívhatják a beteget egy külön beszélgetésre, vagy javasolhatnak egy tanácsadót vagy szakorvost. (További információkért, lásd Kérdések az orvoshoz .)
A telefonos lelkisegély-szolgálat is hasznos módja lehet a problémák megbeszélésének, ha a beteg szégyell kérdezni a kórházi vizit alkalmával. Lehet, hogy a következő vizitkor megkérdezi ugyanazt, mégis a szakképzett tanácsadóval való telefonos beszélgetés ráébreszti a beteget arra, hogy a probléma valós és orvosolni kell.
Az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet a betegek fel szoktak tenni, miután megtudják, hogy non-Hodgkin limfómájuk van, lehet-e gyerekük a kezelések után. A kemoterápia és a sugárterápia következtében a nők menstruációja szabálytalanná válhat , vagy megszűnhet, a férfiakban pedig csökken a spermaszám. Bár ez átmeneti, egyes kezelések állandó meddőséget okozhatnak. Ezért, fontos, hogy beszéljenek erről a kezelőorvossal, mielőtt elkezdődne a kezelés.
Akik már a diagnózis felállításakor is nagyon betegek, azoknál a kezelést azonnal el kell kezdeni, így nincs esélyük ezeket az ügyeket idejekorán rendezni. Számukra az a legfontosabb, hogy sikerüljön a kezelés és visszatérjen az egészségük.
Azoknak a non-Hodgkin limfómában szenvedő nőknek, akik aggódnak, hogy a kezelésük meddőséget okoz, az orvos vagy a nővér azt szokta javasolni, hogy tegyenek félre megtermékenyített petéket a kezelés megkezdése előtt, és beutalót kapnak egy termékenységi klinikára.
Férfiak esetében nehéz megjósolni, hogy a kezelés hatására végleg elvesztik-e a nemzőképességüket, vagy az helyreáll, ha egyszer a kezelésnek vége. Ezért a férfiaknak a spermabank igénybevételét javasolják.
Az idevágó részleteket a termékenységi klinikán beszélik majd meg a beteggel, de hasznos lehet, ha a beteg még ez előtt megosztja gondolatait a partnerével, rokonával vagy egy képzett tanácsadóval.
|
