|
Bevezetés
A monoklonális antitest a gyógyszerek aránylag új osztályába tartozó szer és kifejlesztése áttörést hozott a non-Hodgkin limfómás betegek ellátásában . A non-Hodgkin limfóma terápiájában a leginkább használt monoklonális antitest a rituximab. A rituximab a non-Hodgkin limfómák gyakori formáiban használatos. Általában kemoterápiával kombinálják, de bizonyos esetekben önmagában is adható.
 |
A rituximab monoklonális antitest célja, hogy megtalálja és elpusztítsa a non-Hodgkin limfóma sejtjeit nem károsítva más sejteket. Az illusztrációra kattintva egy animáció segítségével megtudhatja, hogyan működik a monoklonális antitestet alkalmazó terápia.
 |
|
|
A, rituximab fokozza más kezelések (általában a kemoterápia) hatékonyságát. Indolens non-Hodgkin limfómában növeli a remisszíó hosszát. Bebizonyosodott, hogy agresszív non-Hodgkin limfómában, a rituximab hozzáadása a standard kemoterápiához (CHOP) növeli a beteg esélyét a gyógyulásra és javítja a túlélést az önmagában adott kemoterápiához képest.
Az infúzióban adott rituximab mellékhatása az alkalmazáskor jelentkezik, majd a későbbi adagok során csökken és kemoterápiával való együttadása nem növeli jelentősen a kemoterápia mellékhatásait. A néhány percnél vagy óránál tovább tartó mellékhatás ritka és nincs kilinikai jelentősége.
Hatásmód
Adagolás és alkalmazás
Mellékhatások
Hatásmód
A kemo-és sugárterápiától eltérően, melyek kevésbé specifikusan hatnak, a monoklonális antitest célzottan pusztítja a non-Hodgkin limfómás sejteket, a többi sejtet nem károsítja.
A sejtek felszínén fehérje markerek, úgynevezett antigének találhatók. A monoklonális antitesteket laboratóriumban állítják elő, oly módon, hogy felismerjenek adott antigéneket a rákos sejtek feszínén. A monoklonális antitestek ezután ‘rátapadnak' ezekre a fehérjékre. Ettől a sejt vagy elpusztul vagy beindulnak azok az immunmechanizmusok, amelyek a limfómás sejt pusztulását okozzák.
A non-Hodgkin limfóma kezelésében használt rituximab, monoklonális antitest például felismeri a CD20 antigént. A CD20 a kóros B-sejteken található, melyek a non-Hodgkin limfómák leggyakoribb formáira jellemzők.
Amikor a rituximab hozzákapcsolódik a CD20-hoz egy B-sejt felszínén, a kapcsolódás vagy közvetlenül elpusztítja a sejtet, vagy riasztja a szervezet természetes védekező mechanizmusait. A rituximab jó hatásfokkal találja meg a limfóma sejteket, amelyeket azután a szervezet immunrendszere elpusztít.
A CD20 az egészséges B-sejteken, a fehérvérsejtek egyik altípusán is megtalálható. Ez azt jelenti, hogy a rituximab kezeléssel ezek az egészséges B-sejtek, is elpusztulnak. Azonban a csontvelőben levő őssejteknek, amelyek B-sejtté érnek, nincs CD20 a felszínükön.
A rituximab így nem pusztítja el az őssejteket és azok tovább termelik az egészséges sejteket. Bár az érett B-sejtek száma a kezelés alatt átmenetileg csökken, a kezelés után visszatér a korábbi szintre.
Ha a kemoterápiát , monoklonális antitesttel kombinálják, a monoklonális antitestet általában a kemoterápia előtt adják be, az egyes kezelési ciklusok elején.
 |
|
Adagolás és alkalmazás
Az adagolás és az alkalmazás módja az antigéntől függ. Például az NHL-ben használt monoklonális antitestet, a rituximabot intravénásan alkalmazzák, infúzión keresztül, amelyet rendszerint egy kar vénába vezetnek be. ‘Cseppinfúzióban' adják, ami azt jelenti, hogy a szert először egy folyadékkal teli zacskóba fecskendezik, ahonnan a gravitáció segítségével belecsöpög a vénába. Ha a kemoterápiát , monoklonális antitesttel kombinálják, a monoklonális antitestet a kemoterápia előtt adják be, az egyes kezelési ciklusok elején.
Az infúzió előtt a monoklonális antitest okozta mellékhatások megelőzésére szolgáló gyógyszereket adják be – például lázcsillapításra paracetamolt, az allergiás reakciók megelőzésére antihisztaminokat. A monoklonális antitestek mellékhatásai enyhék, rövid ideig tartanak és könnyen csillapíthatók.
Ha a gyógyszer adása közben jelentkezik mellékhatás az infúziót le lehet lassítani sőt le is lehet állítani, amíg a mellékhatás elmúlik.
Az első kezelésnél a betegek éjszakára a kórházban maradnak, vagy az egész napot ott töltik. A rákövetkező kezelések már gyorsabbak és kevés mellékhatást okoznak. A későbbi kezeléseket a betegek járóbetegként kapják, és még aznap hazamehetnek.
Mellékhatások
Mint minden gyógyszernek, a monoklonális antitesteknek is van mellékhatása . A rituximab esetében a mellékhatások enyhék és rövid ideig tartanak, csak a kezelés alatt jelentkeznek és a kezelés után néhány órával megszűnnek. Mellékhatás leggyakrabban a terápia első hetében fordul elő, és a további adagok során csökken. Ennek oka, hogy a legelső kezeléskor több limfóma sejtet kell a monoklonális antitesteknek megkeresni és az immunrendszernek elpusztítani.
A leggyakoribb mellékhatás a láz, borzongás és az influenzaszerű tünetek, pl. izomfájdalmak, fejfájás és fáradtság. Ezek a kezelés után megszűnnek. Néha a betegek hirtelen kimelegednek és kipirul az arcuk. Ez az érzés rendszerint nagyon rövid ideig tart.
Egyes betegeknek hányingerük van és hánynak. Hatásos hányáscsillapítók (antiemetikumok) léteznek, melyekkel a tünetek megelőzhetők vagy elviselhetővé tehetők.
Néha a betegek fájdalmat éreznek a testük azon részén, ahol a limfóma van. A fájdalom enyhe és közönséges fájdalomcsillapítókkal megszüntethető.
A rituximab az alábbi allergiás reakciókat okozhatja :
- Viszketés vagy bőrkiütés
- Köhögés, zihálás, nehézlégzés
- Feldagadt nyelv, vagy gombóc a torokban
- Ödéma, vagy duzzanat amit a szövetekben levő túl sok testnedv okoz
A súlyos mellékhatások ritkák és a beteg a kezelés alatt szoros megfigyelés alatt áll. A betegnek azonnal jelentenie kell, ha a fenti tünetek valamelyikét észleli. Legtöbbször nem kell mást tenni, mint lelassítani vagy egy időre leállítani az infúziót, amíg az allergiás reakció megszűnik. Az egyes kezelések megkezdése előtt a betegek antihisztaminokat kapnak, melyek segítenek megelőzni vagy csökkenteni a problémákat.
|
