|
Bevezetés
A sugárterápiát széles körben alkalmazzák az orvostudományban mind diagnosztikai célra – pl. kisdózisú röntgensugár segítségével felvétel készíthető a test belsejéről –, mind egyes betegségek, pl. a non- Hodgkin limfóma kezelésére is.
A terápiás célú besugárzás elpusztítja a sejtek DNS-ét, mely nélkül a sejtek nem tudnak osztódni. Mivel a sugár a beteg sejtekkel együtt az egészséges sejteket is megöli, nagyon fontos, hogy a sugarat a lehető legpontosabban a betegséget okozó sejtekre irányítsák, hogy megelőzzék a mellékhatásokat .
Non-Hodgkin limfómában a leggyakoribb radioterápiás alkalmazás a sugárkezelés , amelyet akkor adnak, ha a betegnek csak egy-két beteg nyirokcsomója van. Itt a sugárnyalábot az érintett területre irányítják, és a sugár megöli a beteg sejteket. Hatásosan alkalmazható a lokalizált limfóma tüneteinek megfékezésében is.
A radioimmunterápia a sugárterápia új alkalmazási területe. A monoklonális antitesthez apró radioaktív részecskéket csatolnak. Amikor az antitest eléri és megtámadja a limfóma sejtet, a sugárzás megöli a sejtet.
Mint minden kezelésnél, itt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sugárterápia nem alkalmas az összes non-Hodgkin limfóma kezelésére. A sugárterápiát a test adott részén csak egyszer alkalmazzák, tehát, ha a non-Hodgkin limfóma kiújul, kemoterápia vagy monoklonális antitest terápia lehet a megfelelő kezelés.
|
