|
Radioimmunterápia
A radioimmunterápia, mely izotóppal jelzett antitestekkel dolgozik, a non-Hodgkin limfóma egyik kezelési módja, mely a monoklonálos antitestek azon tulajdonságát aknázza ki, hogy képesek a B-sejtekre tapadni és lokalizált sugárterápia segítségével elpusztítani a sejteket.
Az izotóppal jelzett antitestek parányi radioaktív részecskék, amelyet egy monoklonális antitesthez kötnek, amely addig cirkulál a vérkeringésben, míg meg nem találja a B-sejteket és hozzájuk nem kapcsolódik. Miután a monoklonális antitest hozzákapcsolódott a B-sejthez, a radioaktiv anyag megöli a beteg limfóma sejteket és a környező limfóma sejteket, amelyeket az antitest nem talált meg.
A kezelés, beleértve a ibritumomab tiuxetant, a hagyományos kemoterápiára és a rituximab monoklonális antitestre már nem reagáló vagy azt követően kiújult indolens non-Hodgkin limfómában adható.
A hematológiai mellékhatások kockázata izotóppal jelzett antitestek használata esetén viszonylag magas. Ide tartozik az anémia és az immunszuppresszió, amely fertőzéseket és kisebb tüneteket, mint pl. hidegrázást, lázat, torokfájást és hányingert okoz. Emellett okozhat thrombocytopeniát, amely a vérlemezkék alacsony számára utaló kifejezés. További információkért, lásd Tüneti kezelés. Mint minden sugárzás esetén, itt is számolni kell a másodlagos tumorok kialakulásának kockázatával. Még nem áll rendelkezésre elégendő adat a radioimmunterápia hosszú távú hatásait illetően.
Mivel az izotóppal jelzett antitestek alkalmazása során radioaktiv anyagot használnak, a kezelés elég munkaigényes és hematológusok, atomfizikusok, nukleáris medicinával foglalkozó orvosok és mások közös erőfeszítésére van szükség, hogy a gyógyszer célba jusson.
|
