|
Kiújult non-Hodgkin limfóma
A rituximab monoklonális antitest terápiát kiújult non-Hodgkin limfómában alkalmazzák. Az indolens non-Hodgkin limfóma első kezelése több évig tartó remisszót eredményez. Azonban a legtöbb esetben a beteg visszaesik és a limfóma recidívál .
Ma már számos bizonyíték van arra nézve, hogy a monoklonális antitesteket alkalmazó terápiák jó eredménnyel használhatók a kiújult non-Hodgkin limfóma kezelésében.
 |
|
A kiújult indolens non-Hodgkin limfómás betegek felénél a rituximab monoterápia újabb remissziót eredményez. Ekkor az átlagos remisszió 13 hónap, amely hosszabb, mint az átlagos remisszió azokban a betegekben, akiknek a kezelése nem tartalmazott rituximabot. Néhány beteg másodjára sőt harmadjára is reagál a rituximabra.
Kiújult indolens non-Hodgkin limfómában a rituximab önmagában adható, de kombinálható kemoterápiával is. Amikor kemoterápiával együtt alkalmazzák, hasonlóan a korábban kezeletlen betegekhez, rendszerint az egyes kemoterápiás ciklusok elején adják. A rituximab kemoterápiával való kombinálása megnöveli a remisszió hosszát. A rituximab mellékhatásai jellemzően a gyógyszer első adásakor jelentkeznek és a további dózisok alkalmával csökkennek.
A szer együtt adása a kemoterápiával nem fokozza jelentősen a betegek által észlelt mellékhatásokat.
Egyre több a bizonyíték arra nézve, hogy a rituximab kemoterápiával kombinálva hasznos lehet egy korábbi kemoterápia után kiújult agresszív non-Hodgkin limfóma kezelésében. Néha perifériás vér-őssejt transzplantáció vagy csontvelő átültetés során is alkalmazzák.
A fenntartó terápia olyan kezelés, amit a beteg akkor kap, ha sikeresen túl van a non-Hodgkin limfómára adott kezelésen – azaz teljes vagy részleges remisszióban van, illetve betegsége stabil, azaz nincs jele a daganat növekedésének. Az elképzelés az, hogy a rendszeres, kisdózisú rituximab terápia növeli a remisszió hosszát vagy stabil betegséget remisszióba fordít. Ez jelenleg nem jóváhagyott indikáció és folynak a klinikai vizsgálatok a fenntartó terápia szerepének tisztázására.
A monoklonális antitest terápia bizonyítékai
Ma már számos bizonyíték van arra nézve, hogy a monoklonális antitestek, különösen a rituximab, jó eredménnyel használhatók a kiújult non-Hodgkin limfóma kezelésében.
Kimutatták, hogy kiújult indolens non-Hodgkin limfóma esetén a rituximab monoterápia a betegek felénél teljes vagy részleges remissziót eredményezett és a betegek a szert jól tolerálták. Az első rituximab kúra után visszaesett betegek közül a második kúrára reagáló betegek másodszorra is tünetmentessé váltak, és a második remisszió ugyanolyan hossszú volt, ha nem hosszabb, mint az első.
Ez felülmúlja az önmagában adott kemoterápia hatását, ahol a második remisszió rövidebb, mint az első. Egyes betegek másodjára, sőt harmadjára is reagáltak a rituximabra.
Agresszív non-Hodgkin limfómás betegekkel folytatott klinikai vizsgálatok is azt mutatták, hogy a rituximab hozzáadása a kemoterápiához megnövelte a kezelés hatékonyságát.
|
