|
Bevezetés
Egyes non-Hodgkin limfómás betegeknek őssejt transzplantációt javasolnak. Az őssejtek a csontvelőben képződő éretlen vérsejtek, melyekből vörösvérsejt, fehérvérsejt vagy vérlemezke fejlődik.
Transzplantáció esetén a nagydózisú kemoterápia (néha sugárterápia ) elpusztítja a csontvelőt. Az elpusztított csontvelő működését helyre kell állítani, ezt a célt szolgálják az átültetett őssejtek.
Az őssejt transzplantáció lehet:
- Allogén, amikor az őssejt más személyből – a donorból – származik. A donor lehet rokon, testvér, a legideálisabb az ikertestvér. Más, nem rokon, de kompatibilis személy is adományozhat csontvelőt.
- Autolog, amikor a beteg saját őssejtjeit gyűjtik össze a nagydózisú kemoterápia előtt, majd visszaültetik a betegbe.
 |
Transzplantáció esetén a nagydózisú kemoterápia elpusztítja a csontvelőt, melyet az átültetett őssejtek segítségével állítanak helyre. A transzplantációt bemutató animáció megtekintéséhez kattintson a képre.
 |
|
|
Non-Hodgkin limfómában az őssejt transzplantáció rendszerint autolog, bár egyre gyakoribbá válik az allogén transzplantáció.
Az őssejtek forrásától függően a transzplantáció kétféle lehet:
Azt követően, hogy a nagydózisú kemoterápia elpusztította a csontvelőt, fokozott fertőzésveszély áll fenn mindaddig, amíg a csontvelő működni nem kezd. A kockázatos időszak néhány hét, melyet a beteg kórházban tölt. Antibiotikumokat és vérátömlesztést kap.
Transzplantáció azoknál a betegeknél jöhet szóba, akiknél a non-Hodgkin limfóma agresszív formában újult ki, tekintet nélkül arra, hogy a diagnózis idején a limfóma indolens volt-e vagy agresszív.
Azoknál a betegeknél is alkalmazható, akiknek agresszív non-Hodgkin limfómája nem reagál a hagyományos kemoterápiára, de alkalmazható indolens non-Hodgkin limfómában is, ahol növeli a remisszió esélyét. Egyes, a kemoterápiának ellenálló, ritkább non-Hodgkin limfómákban is használják.
Periofériás vér-őssejt transzplantáció
Perifériás vér-őssejt transzplantáció esetén, amely az őssejt transzplantáció leggyakoribb formája, az őssejteket a csontvelő helyett a vérkeringésből nyerik. Non-Hodgkin limfóma esetén a perifériás vér-őssejt transzplantáció autolog vagy allogén, attól függően, hogy alkalmasak-e a beteg saját őssejtjei a beavatkozásra, illetve hogy sikerült-e-kompatibilis donort találni.
Mindkét esetben, függetlenül attól, hogy az átültetendő őssejt a betegből vagy egy donorból származik, a csontvelőt stimulálják, hogy nagyobb mennyiségú őssejtet termeljen. Ebből a célból növekedési faktort, másnéven G-CSF-t fecskendeznek a betegbe, amely természetes körülmények között magában a szervezetben is megtalálható. A növekedési faktort naponta adják szubkután injekció formájában, 4-5 napon át.
A sejteket a transzplantációhoz egy sejt-szeparátor nevű berendezéssel gyűjtik ki, mely a kari vénából leveszi a vért, kigyűjti az őssejteket majd a vért visszajuttatja a betegbe. Ehhez több napont át, több órára be kell menni a kórházba. A beavatkozás nem fájdalmas és nincs szükség általános érzéstelenítésre. A sejteket a felhasználásig tárolják.
Ahhoz, hogy a szervezetet megtisztítsák a visszamaradó rákos sejtektől a beteg intenzív kemoterápiát kap, néha sugárterápiával kombinálva, mely elpusztítja a csontvelőt (myeloablatio) és szupprimálja az immunrendszert ( immunszupresszió ). A kezelés több napig tart és kórházban végzik.
Ezután elvégzik az őssejt transzplantációt, mely során a betegtől vagy a donortól levett ősssejteket visszaültetik a betegbe, ehhez szinte mindig a központi katétert használják.
A beteg néhány hétig, míg a csontvelő működése helyreáll, kórházban marad. Mivel ebben az időben magas a fertőzés veszélye különleges óvintézkedéseket tesznek, a beteg antibiotikumokat kap és különleges gondozásban részesül. Időről időre vérátömlesztést kap.
Amikor a csontvelő és a vérkép normálissá vált, a beteget kiengedik a kórházból, utógondozása ambulánsan történik.
Ez a technika rendkívül igéretes, különösen a non-Hodgkin limfóma indolens formájában szenvedő betegek esetében. A csontvelőtől eltérően az őssejteket általános érzéstelenítés nélkül le lehet venni.
Az autolog és az allogén vér-őssejt transzplantáció több fontos szempontból eltér egymástól.
Autolog transzplantáció
Akinek a saját őssejtjei alkalmasak a perifériás őssejt transzplantációra, az a G-CSF előtt kemoterápiás kezelést kap. Ez egyrészt csökkenti annak az esélyét, hogy limfómás sejtek maradjanak vissza a csontvelőben, másrészt szupprimálja az őssejtképződést.
Ahogy a csontvelő kezd helyreállni a kemoterápiából, a G-CSF-nek köszönhetően beindul az őssejt termelés.
A betegből összegyűjtött őssejteket lefagyasztják. Ezt követően a beteg nagydózisú kemoterápiát kap, majd visszaültetik belé az előzőleg kigyűjtött össejteket.
Mivel a sejtek a beteg sajátjai, drasztikusan csökken az immunreakció lehetősége a beteg immunrendszere és a transzplantált sejtek között. Viszont a fertőzés esélye a csontvelő regenerálódása alatt meglehetősen magas, és fontos, hogy a betegek kérjék ki a kezelő hematológus szakorvos tanácsát arról, hogyan lehet ezt a kockázatot csökkenteni.
Allogén transzplantáció
Mivel a testvér vagy a kompatibilis donor nem szenved non-Hodgkin limfómában, nincs szüksége kemoterápiára az őssejt begyűjtése előtt. A begyűjtést akkor kell végezni, amikor a beteg készen áll, tehát a beteg frissen kapja a donortól kigyűjtött őssejteket, ami történhet ugyanabban a kórházban vagy egy másikban.
Bár a sikeres allogén perifériás őssejt transzplantáció aránya magasabb, mint az autolog transzplantációé, tekintve, hogy a donornak nincs non-Hodgkin limfómája, mégis ez a kezelés kockázatosabb a betegre nézve.
Mivel az átültetett sejtek, függetlenül attól, hogy mennyire kompatibilis a donor, nem teljesen azonosak a beteg sejtjeivel, immunreakció jelentkezhet. A beteg immunrendszere ‘elutasítja’ az adományozott sejteket és támadja őket, mintha fertőző baktériumok volnának. Sőt a betegben ‘graft-versus-host-betegség, is kialakulhat, amikor az átültetett immunsejtek a beteg saját sejtjeit tekintik ‘idegennek’ és támadják azokat. Ha nem kezelik, hasmenés, bőrkiütés és májkárosodás léphet fel, amely súlyos, sőt életveszélyes állapotot okozhat.
Vannak gyógyszerek, melyekkel korlátozni lehet a graft-versus-host-betegség hatásait, az orvosok pedig ‘megtisztítják' az adományozott őssejteket a T-sejtek egy fajtájától, melyekről úgy vélik, hogy a reakciót okozzák, különösen, ha a donor idegen és kevésbé kompatibilis.
A csontvelő transzplantáció lehet autolog ( a beteg saját őssejtjeit ültetik vissza), de általában allogén ( megfelelő donor sejtjeit használják fel).
 |
|
Csontvelő transzplantáció
A csontvelő transzplantáció a perifériás vér-őssejt transzplantáció variációja. Perifériás őssejt transzplantációban a csontvelőt fokozott őssejt termelésre késztetik, és az őssejteket kigyűjtik a vérből. Csontvelő transzplantációban az őssejteket a csontvelőből nyerik és ehhez a beteget vagy a donort el kell altatni.
Az, hogy egy non-Hodgkin limfómás betegen autolog vagy allogén csontvelő transzplantációt végeznek, függ a betegség körülményeitől, a központ felszereltségétől és tapasztalatától, és attól, hogy a beteg saját csontveleje alkalmas-e vagy sem a beavatkozásra, illetve, hogy van-e kompatibilis donor. Mára a periofériás őssejt transzplantáció jórészt átvette a csontvelő transzplantáció helyét.
Mind autolog, mind allogén csontvelő átültetéskor a csontvelő vétel előtt egy-két héttel a betegtől vagy a kompatibilis donortól 5-10 dl vért vesznek. Ezt a csontvelő begyűjtése után visszakapják.
A beavatkozáskor a medencecsonti csontvelőből begyűjtik a sejteket, ezt általános érzéstelenítéssel végzik, és a csontvelőt a felhasználásig tárolják. Egy éjszakát kórházban kell tölteni. Mivel a beavatkozás igen megterhelő mind a beteg, mind az őssejtet adó donor számára, kizárólag 65 éves kor alatt végzik, ha az illető jó egészségi állapotban van.
Hogy a szervezetet megtisztítsák a visszamaradó rákos sejtekről a beteg intenzív kemoterápiát , kap, néha sugárterápiával kiegészítive, ami elpusztítja a csontvelőt (myeloablatio) és szupprimálja az immunrendszert ( immuszupressszió ). A kezelés több napig tart és kórházban végzik.
Ezután elvégzik az őssejt transzplantációt, mely során a betegtől vagy a donortól levett őssejteket visszaültetik a betegbe, ehhez szinte mindig a központi katétert használják.
A beteg néhány hétig, míg a csontvelő működése helyreáll, kórházban marad. Mivel ebben az időben magas a fertőzés veszélye, különleges óvintézkedéseket tesznek, a beteg antibiotikumokat kap és különleges gondozásban részesül. Időről időre vérátömlesztést kap.
Amikor a csontvelő és a vérkép normálissá vált, a beteget kiengedik a kórházból, utógondozása ambulánsan történik.
Az autolog és az allogén csontvelő transzplantáció több fontos szempontból eltér egymástól és fontos, hogy a kezelőorvos beszéljen erről a beteggel, mielőtt a kezelés elkezdődik.
Autolog transzplantáció
Bár azokon a betegeken, akiknek a saját sejtjei alkalmasak a csontvelő átültetésre inkább perifériás őssejt transzplantációt végeznek, a transzplantációs bizottság néha autolog csontvelő transzplantációt javasol.
A betegből levett csontvelőt lefagyasztják, és addig tárolják, míg a maradék csontvelő el nem pusztult és a beteg készen nem áll a transzplantátum fogadására.
Mivel a csontvelő a beteg sajátja, drasztikusan csökken az immunreakció lehetősége a beteg immunrendszere és a transzplantált sejtek között. Viszont a fertőzés esélye a csontvelő regenerálódása alatt meglehetősen magas, ezért fontos, hogy a betegek kérjék ki a kezelőorvosok tanácsát arról, hogyan lehet ezt a kockázatot csökkenteni.
Allogén transzplantáció
Tekintve, hogy a csontvelő forrása testvér vagy nem-rokon kompatibilis donor, a begyűjtést akkor kell végezni, amikor a beteg készen áll, tehát a beteg frissen kapja a donortól kigyűjtött őssejteket, ami történhet ugyanabban a kórházban vagy egy másikban.
Bár a sikeres allogén csontvelő transzplantáció aránya magasabb, mint az autolog transzplantációé, tekintve, hogy a donornak nincs non-Hodgkin limfómája, mégis ez a kezelés kockázatosabb a betegre nézve.
Mivel az átültetett sejtek, függetlenül attól, hogy mennyire kompatibilis a donor, nem teljesen azonosak a beteg sejtjeivel, immunreakció jelentkezhet. A beteg immunrendszere ‘elutasítja' az adományozott sejteket és támadja őket, mintha fertőző baktériumok volnának. Sőt a betegben ‘graft-versus-host-betegség, is kialakulhat, amikoris az átültetett immunsejtek a beteg saját sejtjeit tekintik ‘idegennek' és támadják azokat. Ha nem kezelik, hasmenés, bőrkiütés és májkárosodás léphet fel, ami súlyos, sőt életveszélyes állapotot okozhat.
Vannak gyógyszerek, melyekkel korlátozni lehet a graft-versus-host-betegség hatásait, az orvosok pedig ‘megtisztítják' az adományozott őssejteket a T-sejtek egy fajtájától, melyekről úgy vélik, hogy a reakciót okozzák, különösen, ha a donor idegen és kevésbé kompatibilis.
|
