|
A non-Hodgkin limfóma típusai
Az indolens és az agresszív non-Hodgkin limfómának számos típusa van. Sok olyan vizsgálat létezik, amellyel megállapítható a beteget sújtó non-Hodgkin limfóma típusa. Ezek az eredmények extra információt adnak az orvos kezébe a betegség lehetséges lefolyásáról és a legmegfelelőbb kezelésről. A non-Hodgkin limfóma típusát az alábbiak döntik el:
- A limfómában található kórós sejtek fajtája (főleg B sejtek vagy T sejtek )
- Az érintett nyirokcsomók megjelenése
- A kóros sejtek felszínén található fehérjék vagy markerek típusai
A non-Hodgkin limfóma típusának meghatározását szövetmintából, mikroszkóp alatt illetve laboratóriumban végzik. A legtöbb esetben a beteg nyirokcsomót vagy annak egy részét sebészileg, biopsziával távolítják el.
A legtöbb non-Hodgkin limfómás betegnek kóros B sejtjei vannak, azaz B-sejtes limfómája van. A T-sejtes non-Hodgkin limfóma jóval ritkább és inkább gyerekekre és fiatal felnőttekre jellemző.
Ha a beteg nyirokcsomók szövettani vizsgálata azt mutatja, hogy a nyirokcsomók megőrizték normális szerkezetüket, a limfóma follicularis. Ha nem, akkor a limfóma diffúz. Általában a follicularis limfómák az indolens formára , a diffúz limfómák pedig az agresszív formára jellemzők.
A kóros sejtek felszínén található markerek további segítséget jelentenek a limfóma típusának meghatározásához és a legjobb kezelés kiválasztásához. Mivel több, mint 30 fajta limfóma létezik, a megfelelő kezelés kiválasztása nem egyszerű dolog, és nem lehet általánosítani. Fontos, hogy a betegek szakemberrel beszéljék meg a problémáikat. (további információkért lásd A non-Hodgkin limfóma kezelése)
Táblázat: Indolens és agresszív limfómák
| Follikuláris limfóma |
Diffúz, nagy B-sejtes limfóma |
| Diffúz kissejtes limfóma |
Köpenysejtes limfóma |
| MALT limfóma |
Felnőtt limfoblasztos limfóma |
| Kis limfocitás limfóma |
Primér mediasztinális nagy B-sejtes limfóma |
| Waldenström macroglobulinemia |
Burkitt limfóma |
| Megjegyzés: Az egyes osztályokon belül a típusok kissé változhatnak és az egyes típusok gyakran eltérő kezelést igényelnek |
|
